Úgy tűnik, hogy minden szezonkezdetre az utolsó pillanatban készül el az autó. Legalábbis kettőből kettő egyenlőre 100%-os arány. A dolgot tetézi, hogy a motorom sem készült el időre, így egy teljesen gyári M20B25 motorral és annak 170 lóerejével vágtam neki a hétvégének… de ne szaladjunk ennyire előre, a motorról és az átalakításokról egy későbbi hírben írok majd.

Szóval a pénteki edzésnapon reggel 10kor még a ház előtt raktam össze az autó elejét, hogy indulhassak végre a versenyre. Végül összeállt a gép és délre a pályán is volt a kék tornádó.

Az első köreim mindig rosszak, most tetézte a kiesett gyakorlás és az új wilwood kézi holtjáték-beállításának hiánya, amitől folyamatosan befogott. Szerencsére ezt egy 13-as kulccsal hamar orvosolni tudtam. Az új kézi nagyon jó, bármilyen sebességnél a legkisebb húzásra azonnal blokkol a hátsó kerék, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy márkás cuccot vegyen, a skoda munkahengeres butaságoktól és a kínai D2 cuccoktól meg maradjanak jó távol. Feltéve ha nem szeretnek szívni:-)

Szombat reggel korán keltünk és 8 órakor már a pályán voltunk. Szép napnak ígérkezett, napsütés, jó kis meleg. Reggel még egy kicsit edzettünk, és délután kezdődhetett a verseny. A kvalifikációm nem sikerült a remények szerint, csak a 11. lettem.

Első tsuiso ellenfelem Szántó Niki volt, akivel már nem először kerülök össze. Szoros csata volt, de üldözőként sikerült felzárkózni rá és a pálya második szakaszában szorosan mögötte maradni.

Következő ellenfelem az öreg Kees Kok bácsi volt (aki nem is olyan öreg, mindössze 45 éves).Szoros csatára számítottam, ami be is jött. Egyszer visszahívtak minket, de győzött a rutin és a kompresszoros M5 motor. Nem baj, jó csata volt, legközelebb visszavágok. Ezzel a versenyt be is fejeztem arra a napra, és leöblítettem Gézáéknál egy kis whisky-kólával az izgalmat:-)

A versenyt Ádám nyerte, amihez gratulálok neki, szép teljesítmény az új autóval!

Sokat gondolkodtam szombaton és vasárnap reggel, hogy miért lettem 11. a KOE kvalin, ugyanis jobb helyen szoktam végezni. Megkérdeztem erről sok embert, és a hibákból megpróbáltam tanulni. Nagyobb szög, nagyobb beérkező sebesség. Úgy döntöttem, hogy az első kanyart 4.-ben próbálom meg bevenni, ami igencsak feszegeti a motor határait. A rajtnál a lehető legtávolabbról futottam neki a körnek és pár próbálkozás után össze is sikerült rakni a pályát. A délelőtti gyakorlásnak a kvalin meglett az eredménye: első helyen jutottam tovább.

Mivel csak 22 pro pilóta van, így automatikusan továbbjutottam a legjobb 16 közé, ahol ismét Nikivel kerültem össze. Ez már nem lehet véletlen… Kezdek aggódni, mert a nagy számok torvénye alapján egyszer veszteni fogok ellene. Szerencsére ez nem most jött el, mivel Niki beforgott mögöttem. Még jó, mert a következő kört ő vitte 8-2-re. Mázli…

A soron következő ellenfelem Martinák Feri volt a Turbós cápával, ami igencsak harapós kedvében volt már vasárnapra. Előtte kiejtette az előző nap győztesét, Kerényi Ádámot és most ellenem hangolódott. Jól is indult a csat Feri számára, mivel kicsit lecsúsztam az ívről és így rám tudott autózni. Mögötte autózva mindent be kellett vetnem. A verseny eldőlni látszott, mikor az első kanyarkombinációt nagyon kis szögben vettem, de Feri lecsúszott az ívről és ezt kihasználva meg tudtam előzni. Megint velem volt a szerencse, immár a top4-ben voltam.

A döntőbe jutásért zeusz volt az, akit magam mögé kellett utasítanom. Ez végül sima csatának bizonyult, ezzel a küzdelmemmel voltam a hétvégén a legjobban megelégedve.

Immár a döntőben találtam magam, ahol Dénes Mikivel és az ő alig erősebb AE86-ával álltam szemben. Jó csatára volt kilátás, régóta szerettem volna Mikivel tsuisot menni, és erre egy OB döntő remek alkalom:-)

Az első kör jól is sült el, vezetőként jó szöget, ívet és még jobb tempót autózva elhúztam Mikitől. Ugyanez hátul már nem alakult ilyen jól, sajnos a jobbos visszafordító előtt nagyon ráautóztam a Corollára, amit nem tudtam megfelelően lereagálni (a sebességet sem találtam egyből az öreg sportváltón) így az orrtolásom miatt Miki teljesen megérdemelten nyert! Hiába van még mit tanulni Remmo Niezentől…

Összességében elégedett vagyok a hétvégével (bár kétségtelen, hogy többször volt szerencsém), ahhoz képest, hogy fél éve nem ültem versenyautóban, nem is edzettem a verseny előtt nem rossz az EB 11. és OB 2. hely, de van még hova fejlődni és azt hiszem tudom is az irányt. A legfontosabb: gyakorolni, gyakorolni.

Köszönöm a segítséget az autó felkészítésében, Berinek, Demo Petinek és Tündének, a hétvégén meg a kamerázást és a kerékcseréket Gabónak!

Találkozunk a következő versenyen Május végén, Máriapócsón!