A hét feszített tempóban kezdődött, szerencsére most nem az én autómat kellett életre kelteni, hanem Énekes Árpi rettenetes E36-ját próbáltuk talpra állítani a versenyre – sajnos mint később kiderült a légtömegmérő hibája miatt ez nem sikerült.

Szokatlan időpontban, szombat délután indultunk neki a 250 km-nek. Szombaton sikerült kicsit tölteni Puciékkal és Mikiékkel a pályán, így kicsit „fáradtan” keltünk fel vasárnap. Sajnos az idő kibabrált velünk, és egész nap esett, így fel sem mentem a pályára, mivel autóm nem igazán alkalmas a vizes útra, másnapra meg száraz időt jósoltak – így a beállításokat sem tudtam volna belőni vízre. Szóval vasárnap csak a depóban állt a kocsi.

A verseny napjára viszont már rögtön a sor elején álltam, hogy elsők közt tudjak a pályára lépni. A második etapon felraktam a Kakucsot már megjárt gumimat, és nem más ült mellettem a jobb1-en, mint Kalbantner Géza. Elég jó köröket tudtunk menni, füstölt is a kocsi, de sajnos a gumikban csak két kör maradt, ami pont elég volt a kvalira.

Mivel a kitöltetlen TOP32-es tábla miatt edzésnek tekintem a kvalifikációt, így egy jót próbáltam autózni a nézőknek. Az első körben a lehetetlen helyre tett külső érintési pontot akartam megközelíteni, de nem nagyon jött össze, így elbukva ezt a kört próbáltam nagy szögekkel és jó tempóval menni. Ez annyira összejött, hogy az utolsó kanyarban a faltól konkrétan néhány centire mentem el, a nézők és a szpíkerek nagy örömére. A másodikban az ideális íven haladtam, ami azt eredményezte, hogy a legnagyobb szöget ebben a szektorban én mentemJ végül az 5. helyen kvaliztam és várhattam az első tsuiso csatát… Dénes Miki ellen.

Na fasza gondoltam magamban, eddig Mikit nem sikerült még legyőznöm, és legkorábban a top4-ben találkoztunk eddig. Össze kellet szednem minden tapasztalatomat, de bíztam az új Barum gumikban. Sajnos kiderült, hogy hiába, mert nagyon rosszul teljesítettek, többet nem rakok fel ilyet. Végül egy hihetetlenül szoros csatában sikerült Miki ellen szépíteni 2:1-re és várhattam a következő ellenfelem: Szántó Nikit. Ez a csata is „örökzöldnek” számít nálam. Jót küzdöttünk, Nikinek sikerült kiharcolnia egy visszahívást is!

Ezután a döntőbe jutásért Levota Sanyikával kerültem össze, aki idén hihetetlenül stabilan autózik. Ellenem is egy jót sikerült mennie, és érzésem szerint meg is vertem volna, ha az vezetése alatt nem kezdi el olyan hülyén a pályát (gázról láb el, kézi), ezzel belassulva és megzavarva engem. Visszanézve a videót nem tűnik fel semmi, de belülről nem tudtam mit csinál Sanyika és belső ívre húzva az autót kb. 20 métert íven haladva kezdtem meg az értékelt szakaszt. Ezt persze a bírók azonnal kiszúrták, így búcsút inthettem a döntős reményeknek.

A harmadik helyen Kerényi Ádámmal küzdhettem, aki mondhatni leautózott engem. Sajnos ezen a ponton rá kellett jöjjek muszáj megvenni a jó gumikat ha nyerni akarok.

Összességében jó hétvégét zártunk, elégedett azonban nem vagyok a helyezéssel.